~2.rész

Drága olvasók/ idetévedők / földlakók!

Nem tudom, mennyire érdekel titeket, mindenesetre nagyon sajnálom, hogy ennyit késett a rész, de rengeteg dolgom volt eddig, komolyan!

Ez a rész nemcsak rövid, de unalmas is lett, nem tudtam, mit írhatnék bele.

A következő részek nem lesznek ilyenek, ugyanis, ha szabad ilyet mondanom, egy csomó jó ötletem van.

Szóval még egyszer elnézéseteket szeretném kérni, a következő rész szombaton vagy vasárnap érkezik!

Legyetek rosszak a kedvemért!

Puszi & nagyölelés: Bella. xx 

 

~2. rész

    Röviddel azután, hogy megérkeztünk a lányok rezidenciájába, fölslattyogtam a –most már hivatalosan is- saját szobámba, azzal a feltett szándékkal, hogy kipakolok három bivaly nehéz bőröndömből.

    Röpke fél órával később kopogtak az ajtómon, majd, miután elmormogtam egy „Csak saját felelősségedre-t”, egy bordó, enyhén hullámos hajzuhataggal keretezett arc jelent meg szobám ajtajában. Jade először körülnézett, ugyanis nem tudta, hol vagyok éppen a nem túl kis méretekkel rendelkező szobában. Már kezdtem azt hinni, hogy Harry Potter a tudtom nélkül rám aggatta láthatatlanná tévő köpenyét, viszont az arcom egy részét fedetlenül hagyta, ugyanis Jade meredten bámult rám vagy egy perce. Végül hitetlenkedve megszólalt.

-Nem hiszem el, hogy alig fél órára egyedül hagyunk a szobádban, és te máris csatatérré változtatod az egészet „pakolás” címszó alatt! – mondta a végén már nevetve

 Nos, igen. Nem elég, hogy alapjába véve elég rendetlen alkat vagyok, most még az is rátesz hihetetlen káoszteremtő képességemre, hogy majdnem az összes, tulajdonomban lévő holmimat kellett elrendeznem.

-Egyébként azért jöttem, hogy szóljak, a többiekkel megéheztünk, szóval úgy döntöttünk, csinálunk uzsira palacsintát. Te mennyit kérsz? – kérdezte már előre rettegve a választól. Ők már elég jól ismerik étvágyam nagyságát.

-Tizet szeretnék, plusz-mínusz kettő. Inkább plusz. – válaszoltam mosolyogva – Negyed óra, és én is lent vagyok.

-Oké, szerintem öltözz át valami kényelmesebbe, mára nincs tervbe véve semmi kimozdulás. – tette még hozzá mosolyogva, majd egyedül hagyott.

~*~

-Ezt nem hiszem el! Azt mondtátok, kaját csináltok, nem instant hóesést! – jelentettem ki hitetlen nevetéssel, mikor leballagtam hozzájuk a konyhába. Mindent liszt borított.

- Az úgy volt, hogy viccből ráfújtam egy kis lisztet Jade-re, aki erre kivett egy egész zacskóval a szekrényből, kibontotta, és körbeforogva szétszórta az egészet…

- Igen, aztán Jesy, ezen felbátorodva a fejünk fölé dobott egy marékkal, innen pedig már nem lehetett követni az eseményeket… -  vette át Perrie a szót Leigh-től.

    Nevetve megforgattam szemeim. Kár, hogy erről lemaradtam, egy élmény lehetett.

    Röpke tíz perc alatt eltüntettük a lisztet mindenhonnan, majd ténylegesen nekiálltunk sütni. Egy hülye pillanatomban vigyorogva fordultam Jasyhez, azzal a szándékkal, hogy ráfújom a kezemben tartott fehér őrleményt, de, miután úgy nézett rám, hogy még Voldemort is sikítva futott volna világgá tőle, inkább letettem a dologról.

    Baromi sok palacsinta megevése után mindenki elballagott a szobájába, mint aki jól végezte dolgát, gondolom telefonáltak vagy a laptopokon neteztek. Én is ezt tettem. Először küldtem anyának helyzetjelentést SMS-ben, majd bekapcsoltam a gépem, elhelyezkedtem a fotelban, és ujjaimmal a billentyűzet mellett dobolva vártam, hogy életre keljen a laptop. Mikor ez sikerült neki, egyből fölmentem twitterre, csekkoltam az üzeneteket és, hogy ki , mikor és miért említett meg megint. Nővérem miatt a követőim száma ugrásszerűen megnőtt az elmúlt időben, úgyhogy fogtam magam, és visszakövettem pár embert, majd csiripeltem egy rövidet.

@Grace_Edwards: Sikerült berendezni a szobám. Kicsit lányos, de legyen ez a legkisebb probléma. Vélemény? :) xx.

Pár percen belül jött rá vagy száz komment, vicces volt ismeretlen emberek véleményét olvasni, de egy idő után ráuntam, így kiléptem, és olvasni kezdtem. Szörnyen szociális vagyok, nemde? Gondoltam, fölhívhatnék pár barátot beszélni, de aztán rájöttem, hogy nekem olyanok nincsenek. Régen voltak, de egy pár éve, mikor a sulira kellett koncentrálnom, egyszerűen… eltűntek. Nem tudom, miért. De valamiért úgy érzem, jobb ez így. Az érettségim (amit most tettem le) majdnem a legjobb lett az egész suliban, még anno gimi mellett volt időm munkára, így van spórolt pénzem. Nem hiszem, hogy ez barátok mellett sikerült volna.

~*~

    Este hétkor különböző pózokban elnyúlva néztük a tévét a nappali kanapéján, mikor Perrie telefonja hirtelen megszólalt.

-Pillanat..- mondta, majd azzal a lendülettel szaladt is ki a konyhába. Mindentudóan összenéztünk a lányokkal, majd Leigh megszólalt.

-Fogadjunk, hogy Zayn! Na, valaki? – nézett körbe kis társaságunkon.

-Bocs, de szerintem mindenki Zayn mellett fogadna, így az egész fogadás értelmét vesztené. – mondta Jade, mire Jasyvel helyeslően bólogattunk.

Kisvártatva Perrie visszasasszézott a nappaliba, és viruló fejét látva kérdőn néztünk össze, majd vissza rá.

-Öltözzetek csajok, vendégeink jönnek! – mondta örömtől sugárzó arccal...