~5.rész

Drága olvasók!

Habár nem tudom, mennyire érintett meg titeket, mindenesetre nagyon sajnálom, hogy ennyit késett a rész, mentségnek azt tudom csak felhozni, hogy a múlt hetet apánál töltöttem, akit havonta csak egyszer látok, így szabad perceimben vele szerettem volna lenni.

Remélem tetszik a rész, viszont nagyon nem örülök neki, hogy nem kommenteltek, pedig a blogspot 4 rendszeres olvasót jelez. Épp ezért úgy döntöttem, hogy vagy 3 komi, vagy öt tetszik után érkezik az új rész! Szerintem ez nem sok, az oldal látogatottsága is bőven napi 20 fölött van.

Jó olvasást, remélem elnyeri tetszéseteket! :)

Legyetek rosszak a kedvemért!

Puszi & nagyölelés: Bella. xx

~5.rész

 

    Nem tudtam, mennyire lesz hosszú a beszélgetésünk, mindenesetre előrelátóan intettem neki, hogy foglaljon helyet az egyik fotelon, vagy kanapén, ahol tetszik. Végül a kanapé egyik oldalára vágta le magát, és lábait felhúzta törökülésbe, majd oldalra fordulva megveregette maga mellett a maradék helyet. Leültem, és szembe forultam vele, majd megvártam, míg ő is teljes testével felém fordul. Nagyot sóhajtva belekezdtem mondókámba.

-Talán kezdjük a nevemmel, úgy látom, kész összeesküvés-elméletet gyártottál az elmúlt két percben. Az ugye evidens, hogy két nevem van, erre magadtól is rájöhettél. - itt Harry bólintott, majd várakozással telve nézett rám. - Hogy az Isabella-t miért nem említettem? A válasz egyszerű. Azért, mert nem használom. Szeretem, mert szerintem szép név, viszont nem érzem magaménak. - Göndörke megint bólintott, így tudtomra adva, hogy megértette és elfogadta válaszomat. - Igen, ma költöztem ide, - habár inkább úgy érzem, mintha hetek, ha nem hónapok óta lennék itt- és előreláthatólag sokáig maradok is a seggemen. Nem tudom, mikor, de valamikor biztos, hogy elköltözök a lányoktól, elvégre ez az ő kérójuk, nem lakhatok velük örökké. - mondandóm befejeztével eddig szorgosan tördelt ujjaimról ráemeltem pillantásom, majd halványan elmosolyodott. Sokan tudják a nevem, eddig mégis ő volt az első, akit érdekelt ennek a kis dolognak a miértje. És nekem ez sokat jelentett. Ezután a szobámban beszélgettünk tovább, jelentős és jelentéktelen dolgokról egyaránt. Csevejünket végül az ajtóm kopogása szakította félbe, és, mire lassan odafordítottuk fejünket, Niall és Liam már be is vágtázott az ajtón, majd elhenteregtek az ágyamon, és ránk néztek. Harry-vel három perc után ezt meguntuk, nekem már személy szerint fájt az arcom, annyira próbáltam rávenni a fiúkat, hogy mondjanak már valamit. Aztán Harry megszólalt.

-Fiúk, van különösebb oka annak, hogy élvezhetjük társaságotokat, vagy...? - kérdezte összeráncolt homlokkal, én pedig próbáltam visszatartani kikívánkozó nevetésemet. Még ez a komoly arc is hihetetlenül jól állt neki.

-Uh, tényleg. Liam, miért is másztunk föl idáig? - nézett Niall kíváncsian bandatársára.

-Azért, hogy szóljunk... - Liam nem tudta befejezni mondatát, ugyanis lentről valaki artikulálatlanul üvöltött.

-Mi? - kiabáltam vissza, majd újra meghallottuk a hangot, ezúttal sokkal közelebbről, majd már gazdáját is ki tudtuk találni.

-Gyertek, kész a kaja! - üvöltött Zayn a szobám ajtajában, amitől kis híján megsüketültem. Kezdem úgy érezni, hogy a helység nem  hálószoba, hanem csak átjáró.

-Na, ezért jöttünk. - jelentette ki Liam fülét masszírozva, láthatóan őt is megviselte Zayn megjelenése.

    Lerobogtunk a lépcsőn, majd az asztalhoz ülve mindenki egyszerre kezdett szedni mindenből és beszélni. A vacsora nagyon finom volt, a többiek kitettek magukért. Mikor ez följött témának, Harry-vel bűnbánó mosollyal néztünk körbe, majd egymásra. Gyorsan elkaptam tekintetem, egyszerűen nem tudtam szemébe nézni, mert féltem, hogy a szívem annyira belemelegszik őrült tempót diktáló dobogásába, hogy a végén ott múlok ki, evés közben.

    Evés után a fiúk szedelődzködni kezdtek, mert kissé késő volt már, ráadásul másnap nekik dolguk akadt .

Mint érkezésükkor is, egyenként búcsúztak el, ki-ki öleléssel vagy éppen egy-egy puszival. Mikor Harry került sorra, boldogan egymásra mosolyogtunk, majd jó hosszan megöleltük egymást. Próbáltam csillapítani a gyomromban tomboló pillangókat, de úgy tűnt, feltett szándékuk, hogy kiszakítják az egész felsőtestem heves csapkodásaikkal. A pillanatnak azonban vége szakadt, ugyanis Loui nagy erővel lökte el Harry-t az orrom elől, majd jól megszorongatott, miközben a fülembe suttogott.

-Kérlek, ne törd össze a szívét. Nagyon könnyű megbántani. - majd elengedett, én pedig hülyén néztem rá. Mivan?! Ennyire látszik, hogy, nos... nem csak barátként tekintek rá? Louis viszont téved. Ha akarnám ( dehogy akarom!) se lenne esélyem ezt tenni fürtös barátjával. Biztos vagyok benne, hogy ő nem úgy érez irántam, ahogy azt szeretném. Egyáltalán. Hogy szeretném , hogyan érezzen irántam? Még a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában.

    Távozásuk után elpakoltunk, majd fölvonszoltuk magunkat szobáinkba. Ágyamban fetrengve Harry-n gondolkodtam, az érzéseimen, és persze a többi fiú is eszembe jutott. Örülök, hogy megismerhettem őket. Máris belopták magukat a szívembe, pedig alig pár órája ismerem őket. Ijesztően hosszú nap volt, így nem csoda, hogy rövid gondolkodás után máris elnyomott az álom.